A héj és a cső hőcserélője héjból, hőátadó csőkötegből, csőlemezből, terelőlemezből (terelőlemez) és csődobozból áll. A héj többnyire hengeres, és egy csőköteg van behelyezve, és a csőköteg két vége rögzítve van a csőlemezen. Kétféle meleg és hideg folyadék létezik a hőcserére: az egyik a cső belsejében áramlik, amelyet csőoldali folyadéknak hívnak; a másik a csövön kívül áramlik, úgynevezett héjoldali folyadék. Annak érdekében, hogy javítsuk a folyadék hőátadási együtthatóját a csövön kívül, több terelőlapot általában beépítünk a héjba. A terelőlemez megnövelheti a héjoldalú folyadék sebességét, arra kényszerítve a folyadékot, hogy egy meghatározott távolságon keresztül többször áthaladjon a csőkötegön, és fokozza a folyadék turbulenciájának fokát. A hőcserélő csöveket egyenlő oldalú háromszögekben vagy négyzetekben lehet elrendezni a csőlemezen. Az egyenlő oldalú háromszög elrendezése viszonylag kompakt, a csövön kívüli folyadék erősen turbulens, és a hőátadási együttható nagy; a négyzet alakú elrendezés kényelmes a tisztításhoz a cső kívül, és olyan folyadékokhoz alkalmas, amelyek hajlamosak a pikkelyesedésre.
Minden alkalommal, amikor a folyadék áthalad a csőkötegön, csőcsonknak nevezzük; minden alkalommal, amikor a folyadék áthalad a héjon, akkor héjacsúszásnak nevezzük. A képen a legegyszerűbb egyhéjú egycsöves hőcserélő látható, amelyet röviden 1-1 típusú hőcserélőnek nevezünk. A csőben lévő folyadék sebességének növelése érdekében a csődobozokban mindkét végén elválasztásokat lehet beállítani, hogy az összes csövet több csoportra oszthassa. Ilyen módon a folyadék egyszerre csak a cső egy részén halad át, és így többször visszatér a csőkötegbe és onnan. Ezt többcsöves átadásnak hívják. Hasonlóképpen, annak érdekében, hogy növeljük az áramlási sebességet a csőn kívül, hosszanti terelőlapot is be lehet szerelni a héjba, hogy a folyadék többször áthaladjon a héj térén, amelyet többszörös héj-átmenetnek hívunk. A többcsöves és a többhéjú folyamatok együtt alkalmazhatók.